Döglött hal? Satu? Merev faág? Dugóhúzó? Harapófogó? Csak egy olyan kontextus van, ahol ezek összeillenek. Persze negatív jelzőként. Ugye milyen meghatározó élmény? Az első testi kontaktus két ember között. Legyen szó a leendő főnökről vagy gyakran akár feleségről is. Érdemes jól csinálni, ha már...
A kézfogást mindig megelőzi a szemkontaktus. Egymásra nézünk, majd kezet fogunk. Derékmagasságban, merőleges kézfejjel, a hüvelykujjat a tenyértől eltartva megrázzuk egymás kezét.
- A gyenge kézfogás bizonytalanságot, a túl erős kézfogás arroganciát sugall.
- Aki a kezét a másik keze alá tartva fog kezet - tehát felfelé fordítja a tenyerét - ártalmatlanságot, alázatosságot, alárendeltséget mutat. Behódol a másik félnek.
- Aki a kezét a másik ember kezéhez képest fölé tartja (tehát a másik fél a tenyerét enyhén felfelé tartva kénytelen kezet fogni) alkalmas lehet arra, hogy a másik féllel közöljük, mi irányítunk.
- Egészséges emberi kapcsolatban mindkét fél keze függőleges marad és azonos erősséggel fognak kezet. Ezen ne hagyj változtatni a saját hátrányodra! A kézfogás alapvetően legyen barátságos, határozott és kellemes!
- Ülve nem fogunk kezet. Ha úgy adódik, hogy mégis kéne, előtte állj fel!
- Illik a másik szemébe nézni!
- Egész kézzel fogunk kezet.
- A kéz száraz és nem „extrém hőmérsékletű”.
- Asztalon keresztül/ más kézfogáson keresztül nem fogunk kezet!
- Kéretlen kézfogásnál nincs kínosabb. Nem minden esetben kell kezdeményezni (ilyenkor elég biccenteni, „szemmel kezet fogni”)
- Mindig a magasabb rangú nyújt kezet: idősebb a fiatalabbnak; nő a férfinek; főnök az alkalmazottnak.
A kézfogásról írva mindig megemlítik, hogy a régi időkben, kialakulásakor a fegyvertelenséget jelképezte. És pont, a magyarázatnak vége. Ilyen sorokat olvasva az embernek az az érzése támadhat, az adott cikk írója sem érti, ez a gyakorlatban hogy működött. Hiszen ha valakinél fegyver van, az látható. Vagy minimum sejthető, ha valamit gyanúsan markolász a tenyerében. A magyarázat tehát úgy teljes, ha hozzátesszük, hogy a rómaiak gyakran az ingujjba rejtették tőrjüket. Így a szokás onnan ered, hogy az ókorban nem is kezet, hanem csuklót/alkart fogtak egymással a férfiak, azt ellenőrizve, hogy van-e fegyver rejtve az ingujj alá.
