A mai napig emlékszem, hogy gimnáziumban (kb. 10 éve) az angoltanárom mesélte, hogy a Belügyminisztérium környékén sétált, mert lerobbant a 2-es villamos és gyalog kellett továbbmennie. Jött vele szembe egy alacsony figura, aki valahonnan nagyon ismerős volt neki. Nem is gondolt bele, hogy honnan, ezért csak reflexből köszönt neki. Az illető kedvesen visszaköszönt. Csak akkor jutott eszébe, honnan volt ismerős az alak, mikor már elhaladtak egymás mellett. Mindenhonnan. Hiszen ő volt az aktuális miniszterelnök. (Valójában természetesen nem ismerték egymást.)

A történetet egy órán mesélte és látszott rajta, hogy teljesen megilletődött a köszönés viszonzásán, a gesztuson, saját egójának és fontosságérzetének (erről még lesz szó!) simogatásán. Túlzás nélkül le volt nyűgözve. A történet már akkor is több éves volt, mikor nekünk ezt órán csak említés szintjén elmesélte, és bizony fennmaradt. Egy köszönés, mely kb. 15 éve él és nem egy emberhez jut el, hanem annak többszöröséhez. Megtérülő befektetés.

Ha valaki köszön, köszönj vissza neki! Jól esik. És neked is jól esik. Sőt! Ha valaki akár csak ismerősen néz ki, akkor is köszönj neki. Légy te az első és persze mindig viszonozd! 

Alapesetek:

- Férfi köszön előre a nőnek.

- Fiatal köszön előre az idősebbnek.

- Fenti két szabály megfordul, ha a felek között nagy a rang/korkülönbség pl.: tanár-diák viszony stb.

(Kép forrása: http://www.gerrydanielphotography.com/Other-Galleries/Signs/i-7GQJRcD/0/M/20120526-SanFrancisco-1-36-M.jpg )